Menü
A fájdalomra nem megoldhatatlan problémaként, hanem szellemi és testi közérzetünk javítására irányuló kihívásként kellene tekintenünk. Ebben nagy segítségünkre lehet a fájdalom oki kezelését célul tűző ősi, ájurvédikus bölcselet.
A fájdalom: jelzés. Tünet. A szervezet kétségbeesett hangja, mellyel jelzi, hogy valami most már nagyon nincs rendjén. Szeretnénk tőle szabadulni, de az a kezelési mód, melyet a nyugati orvoslás rendszerint kínál – a fájdalomérzet kémiai készítményekkel történő elnyomása – nem vezethet gyógyuláshoz, legfeljebb csak a tünetek enyhüléséhez.
A fájdalom pedig mindannyiunk életében jelen van. Fájdalmak közepette jöttünk a világra, s nagyon gyakran fájdalomban is élünk. A nyugati “civilizált” országokban minden második ember fejfájással küszködik, és majdnem ilyen elterjedtek az ízületi nyavalyák különféle formái.
Legtöbbször azonban nem figyelünk testünk szavára. Szabadulni szeretnénk a fájdalomtól, anélkül, hogy bármit is tennénk a fájdalom okának megszüntetésére. A marékszám és hosszú időn át szedett fájdalomcsillapítók mellékhatásait pedig nem csupán a betegek, de gyakran az orvosok sem veszik figyelembe, mondván, ezek elkerülhetetlenek. Pedig még az egyszerűbb szerek alkalmazása is számos veszélyt rejt magában. Minden fájdalomcsillapítónak súlyos mellékhatásai vannak, melyek évente ezrek halálát okozzák, s melyek kezelési költségei lassan túllépik a tényleges betegség kezelésének költségeit.
Az ájurvédikus megközelítésmód a hangsúlyt ezért nem a fájdalomérzet csillapítására, hanem a fájdalom okának megszüntetésére helyezi. Hiszen mit érünk azzal, ha elhallgattatjuk a vészjelzést, de a vészhelyzet továbbra sem szűnik meg? Furcsán néznénk arra az autósra, aki ahelyett, hogy megtankolná járművét, inkább kiszereli a műszerfalról a benzin kifogyását jelző lámpát!
Mit jelez a fájdalom? A szervezet egyensúlyának felborulását. Ezért a legfontosabb az, hogy ezt megteremtsük. Az Ájurvéda szerint minden betegség és testi-lelki probléma visszavezethető a testi-lelki működésünket vezérlő három alapelv, a három dósa – a Váta, a Pitta, a Kapha – zavarára. Ezt a zavart, egyensúlytalanságot orvosolva pedig nem csupán a fájdalomtól szabadulunk meg, de jó és tartós egészségünket is megteremthetjük.
Maga a fájdalomérzés elsősorban a Váta-dósához kapcsolódik, hiszen a Váta a dósák vezetője, az a vezérlőelv, mely a szervezetben az információ áramlásáért és az összes többi dósa mozgásáért felel. Fájdalomérzés pedig ott lép fel, ahol az információ szabad áramlását gátolja valami.
Általános tapasztalat az is, hogy a fájdalomérzés nem egyforma, legtöbb formája a Váta domináns napszakokban (éjjel-kora hajnalban, illetve kora délután) jelentkezik, és ekkor érzékenyebbek is vagyunk a fájdalomra. Ilyen például az éjjel vagy hajnalban legkellemetlenebb fogfájás. A fejfájás pedig szinte mindig a Vátát ingerlő élethelyzetek (stressz, feszültség, lelki megterhelés) hatására jelentkezik.
Magának a fájdalomnak a kialakulásába, és azoknak a problémáknak a létrejöttébe, melyek fájdalomérzést váltanak ki, természetesen a többi dósa is belejátszik. A különböző tüneteket ezek alapján tudjuk kezelni, és a tünetek okait a megfelelő dósa egyensúlyba terelésével megszüntetni. Ezekhez az ájurvédikus gyógymódok sokszínű palettája rengeteg lehetőséget kínál. Ernst Schrott és Wolfgang Schachinger könyve alapján a különböző dósákhoz az alábbi fájdalomtípusok kapcsolhatók:
A Váta-fájdalom a szél és tér elemekből álló Váta-dósa jellemzőit hordozza: húzó, görcsös és feszült, mint amilyen a túlterhelt Váta; a dósa hirtelen, változékony természetéhez hasonlóan villámcsapásként nyilalló, vagy pedig – hiszen a Váta az az elv, ami minden mozgásért felel a testben – folyton vándorló, változó. A Váta-fájdalom jellemzően erősödik mindazon tényezők hatására, melyek a Vátát ingerlik, mint: hideg, huzat, szárazság; megerőltetés, hirtelen mozdulatok; stressz, kapkodás, félelem, gondok; böjt, száraz, nyers és puffasztó ételek.
A Váta-fájdalom jellemző megnyilvánulási formái: a feszültség okozta fejfájás, az idegfájdalom és az isiász, a különféle görcsök, a megterhelésre érzékeny ízületi- és gerincbántalmak, valamint a huzat okozta nyakfájdalom és minden olyan probléma, ahol (akár szellemi, akár testi) rugalmasságról, illetve merevségről beszélhetünk, hiszen mindkettő a Váta megnyilvánulása.
A Váta-fájdalmat csillapítja mindaz, ami a Vátát nyugtatja: a meleg, a nyugalom, a pihenés és a csend; az olajos, nedves és meleg borogatás, a gőzfürdő; a rendszeres napirend követése, mindenekelőtt a rendszeres étkezés; az elegendő folyadékbevitel, valamint a meleg és tápláló ételek fogyasztása. (A Váta dósa egyensúlyozásáról részletesen lásd: Elixír 137. szám, 2000. július, 48. oldal)
A Pitta-fájdalom leginkább olyan, mint a tüzes Pitta: lüktető, égető, szúró fájdalom, mely gyakran a jellegzetes Pitta egyensúlyzavar által produkált gyulladással, ingerültséggel, forrósággal társul. Rossz hatással van rá mindaz, ami a Pittát izgatja: a hőség és a kánikula; a düh, az agresszivitás; a túlterheltség; a forró, csípős és savanyú ételek; az éhség; a káros élvezeti cikkek, mindenekelőtt az alkohol.
A fájdalom Pittához kapcsolható fajtái például a migrénszerű fejfájás, az úgynevezett Cluster-fejfájás, a lüktető fejfájás, az akut ízületi gyulladás vagy a gyomorfekély.
A Pitta-fájdalmat csillapítják a hő elvezetésében segítő, hűsítő kezelések, a pihenés és az aktivitás megfelelő egyensúlyának betartása, a természet szépségeinek élvezete, a mértékletesség és a káros élvezeti cikkektől való tartózkodás. (A Pitta dósa egyensúlyozásáról részletesen lásd: Elixír 140. szám, 2000. október, 34-35. oldal)
A Kaphával összefüggő fájdalom tompa, diffúz, nem pontosan körülhatárolt. Hideg, nyirkosság; túl sok alvás, mozgásszegény életmód; komorság, egyhangúság; nehéz, hideg, zsíros és szénhidrátokban gazdag ételek hatására növekszik.
A Kapha-fájdalom jellemző megnyilvánulásai a nyálkahártyák gyulladásából származó betegségek, mint az orrmelléküreg-gyulladás; azok az esetek, amikor nem megfelelő anyagcsere esetén folyadék gyülemlik fel az ízületekben, valamint az olyan tompa fejfájás, melyet depresszió kísér.
A Kapha fájdalom csillapításában sokat segít a száraz meleg, a száraz masszázs; a mozgás, a vidámság, a motiváció, a szellemi munka; a könnyű, fűszeres, anyagcserét élénkítő ételek és a böjt.
Sokszor előfordul, hogy a szervezetben lerakódott, nehéz, ragacsos salakanyagok – melyeket az Ájurvéda összefoglaló néven ámának nevez – szintén szerepet játszanak a fájdalom kialakulásában. Mivel a Kapha és az áma tulajdonságai sokban hasonlóak (mindkettő többek között nehéz, ragacsos, hideg, nehezen mozdítható), áma-túltengéskor Kaphára utaló tünetekkel találkozhatunk. Ennek tipikus esete például a krónikus sokízületi gyulladás. Általában elmondható, hogy minden olyan fájdalommal járó betegségnél, ahol az áma túltengése a fő ok, nagyon hatékonyak a méregtelenítő gyógymódok, mint a böjt, a léböjt vagy a hagyományos ájurvédikus tisztítókúra, a Pancsakarma. (A Kapha dósa egyensúlyozásáról részletesen lásd: Elixír 143. szám, 2001. január, 35. oldal)
A fájdalom természetesen nem korlátozható a fizikai fájdalmakra. Fáj a test és fáj a lélek is. A Maharishi Ájurvéda hagyománya pedig úgy tartja: az ember test és lélek elválaszthatatlan egysége, ezért megközelítésmódjai a testi panaszok mellett a lelki egészség megteremtését is célba veszik. Hiszen már Szusruta, az Ájurvéda tudományának legendás klasszikusa is megfogalmazta: ahhoz, hogy egy embert egészségesnek tekintsünk, nem elég, hogy testének működése, anyagcseréje, emésztése, kiválasztása és szövetei egyensúlyban legyenek, ugyanilyen fontos, hogy érzékei és elméje – egész lelke – a “tartós belső békét” élvezze. Azaz: aki nem boldog, az ájurvédikus szempontból nem tartható egészségesnek.
A lelki nyugalom és az érzelmi egyensúly leginkább a Váta és a Pitta egy-egy aldósájához, a Prána Vátához és a Szádhaka Pittához kötődik. A Prána Váta székhelye a tüdő és a fej. Ez az aldósa felelős a szervezetben a légzés működtetéséért, valamint ez szabályozza az agy és a memória működését, felügyeli az érzéseket és érzelmeket, a gondolkodást. A Prána Váta egyensúlyának megtartása a legfontosabb az összes aldósa közül. Ahogy a Vátát a dósák vezetőjének tartják, úgy vezeti, húzza maga után a Prána Váta is a Váta aldósáit. Az egyensúlyát vesztett Prána Váta jellemző tünetei a különböző idegrendszeri problémák, a feszültség hatására kialakuló fejfájások, idegesség, szorongás, álmatlanság, túlfeszültség. A Szádhaka Pitta székhelye a szív, s ez felel az érzelmek, az érzések működtetéséért. Egyensúlyát vesztve alakulhat ki a depresszió és más pszichiátriai problémák, valamint memóriazavarok és kóros döntésképtelenség.
A lelki fájdalom megszüntetésére a testi fájdalmak orvoslásához hasonló módszert ajánl az Ájurvéda. Ne a fájdalmat próbáljuk (különböző bódító kemikáliákkal) tompítani, hanem teremtsük meg a belső békét. Ahogy Maharishi mondja: ne a sötétséget próbáljuk eloszlatni, hanem gyújtsunk világosságot, s magától eloszlik a sötét. Ha az elme képes a Transzcendentális Meditáció segítségével szilárdan “lehorgonyozni” önmaga legmélyebb, legcsendesebb, legalapvetőbb természetében, az Önvalóban, a Tiszta Tudatban, az érzelmek és az egész psziché a tartós belső béke állapotát élvezi.
A lelki fájdalom voltaképpen hiányállapot. Egyfajta feszítő belső üresség megélése, a “nincs” vagy a “már nincs” tapasztalása. Ezt az érzést nem lehet semmiféle szerrel tompítani, legfeljebb csak úgy, ha magát az elmét, a tapasztaló képességet tompítjuk. A világ dolgai ugyanis, akár tetszik, akár nem, változóak és múlandóak, s természetükből adódóan jönnek-mennek. Elménk szívesen kapaszkodik beléjük, s amikor ez nem sikerül, amikor megéljük a “nincs” érzését: fáj.
Bölcsebb azonban, ha elménket erőssé tesszük, és megadjuk neki a tiszta tudat tapasztalatát, az egyetlen olyan élményt, mely tartós és valós elégedettséget s békét teremt bennünk. Mert minél inkább megállapodottak vagyunk az önvalóban, annál stabilabb a lelkünk, annál jobban átitatott a tiszta belső boldogság – az ánanda – erejével. Ahogyan a Bhagavad Gítá tanítja: “A jógában szilárdan állva cselekedj, ó Dhanandzsaja, túllépve minden kötöttségen; egyensúlyt nyerve sikerben s balsikerben egyaránt, mert az elme egyensúlyát nevezik jógának.” A tiszta tudat tapasztalatának rezdületlen nyugalma pedig természetes módon teremt egyensúlyt a Prána Vátában, s az önvaló boldogsága szilárd elégedettséggel nyugtatja meg a Szádhaka Pittát.
A meditáció mellett a Maharishi Ájurvéda számos más eljárást is ismer, mellyel a lelki fájdalmakat enyhíthetjük. Ilyenek: a rendszeres életmód, a pozitív világszemlélet, a természetes, egészséges, harmonikus, derűs környezet megteremtése; a tiszta, szattvikus étrend követése; valamint a védikus hangok – Gandharva zene és a Számavéda recitációjának – hallgatása. A mák kitűnően egyensúlyozza mindkét említett aldósát, a rózsát pedig minden formájában – rózsalekvár, aromaolaj, rózsavíz – az érzelmek legcsodálatosabb doktorának tartják.
Ami pedig a legfontosabb: az Ájurvéda a megelőzés művészete. Ne csak “épphogy” legyünk egészségesek, hanem törekedjünk arra, hogy tökéletes, rezdíthetetlen egészséget élvezzünk; hogy bármikor, bármi történjék is velünk, felvértezve nézhessünk szembe mindenfajta testi-lelki fájdalommal és gyötrelemmel.