Menü
A nyugati orvosláshoz hasonlóan az ájurvédikus hagyomány is úgy tartja, hogy a megfelelő módon és mértékben végzett testedzés az egészség egyik alappillére.
Az ájurvédikus felfogás szerint a helyesen végzett sporttevékenység a test-elme rendszer minden aspektusát harmonizálja: növeli a szervezetben az ódzsasz, a belső boldogságért felelős, a tiszta tudatot a fiziológiával összekapcsoló szubsztancia mennyiségét; erősíti a dhátukat és az agnit, vagyis a testszöveteket és az emésztő tüzet; segíti az áma, a szervezetben felgyülemlett méreganyag kiválasztását és így megszabadítja a testet a nehézségtől és merevségtől; továbbá javítja az immunrendszer és az összes belső szerv működését, fokozza a teherbíró és stressztűrő képességet, megakadályozza vagy visszafordítja a súlyfelesleg kialakulását, gátolja a korai öregedést, ezen felül felszabadulttá és tisztává teszi az elmét, derűssé és boldoggá a szívet. A számos, Indiában és a Nyugaton elterjedt rendszer közül az alábbiakban a Maharishi Ájurvéda sporttal és testgyakorlással kapcsolatos tanácsait összegezzük.
A Maharishi Ájurvéda szerint a sport elsődleges célja nem csupán az izmok és a keringési rendszer „megtornáztatása”, hanem az egész test-elme rendszer harmonikus egyensúlyának megteremtése. Ennek érdekében a Maharishi Ájurvéda figyelembe veszi az egyén test-elme típusát és életkorát – vagyis azt, hogy kinek milyen fajta mozgás felel meg leginkább –, továbbá a napszakok és az évszakok ritmusát, tanácsokat adva azzal kapcsolatban is, hogy mikor és mennyit mozogjunk, illetve, hogy mikor ne mozogjunk. Végül pedig, a hagyományos testmozgással kapcsolatos elvek mellett a Maharishi Ájurvéda egy sajátos, a hagyományos jóga ászanákra épülő programot is kínál, mely az izomzat és a keringés erősítése mellett fokozza a test hajlékonyságát és elősegíti a hatékonyabb test-elme koordinációt.
Szemben a mai, nyugati felfogással, mely szerint hetente háromszor-négyszer erőteljesen terheljük meg magunkat, majd iktassunk be pihenőnapokat, az ősi ind orvoslás a mértékletességet és a napi rendszerességet tanácsolja, hangsúlyozva, hogy a túlzásba vitt mozgás ugyanúgy káros, mint a mozgásszegény életmód. A Maharishi Ájurvéda elveti a sokak által elfogadott „fájdalom nélkül nincs nyereség” koncepcióját, és a megerőltető, kimerítő edzésprogramok helyett az „inkább kevesebbet, de rendszeresen” elvet hirdetve a könnyebb, ám napi rendszerességű testmozgás mellett tör lándzsát, egyértelműen leszögezve, hogy napi 15-20 perc rendszeres mozgás többet ér és egészségesebb, mintha hetente vagy havonta egyszer-kétszer órákig izzasztanánk magunkat.
Manapság sokan hajszolják testüket szinte önkínzó módon egészen az összeesés határáig, azt gondolván, hogy ez jót tesz nekik. Ám a testünket nem kell kimeríteni és kifárasztani ahhoz, hogy egészségesek legyünk. Teljesítőképességünket sem csak úgy tudjuk növelni, hogy erőnk végső határán is túlmenve gyötörjük magunkat. A rendszeresen végzett, mérsékeltebb terhelést adó, ám a testet nem kimerítő edzésprogram is hatékonyan – és az egyoldalú terhelés negatív hatásai nélkül – képes kitolni teljesítőképességünk határait.
A Maharishi Ájurvéda nézete szerint a jól végzett testgyakorlás éppen hogy feltölti, nem pedig lemeríti a test energiatelepeit: a test és a lélek élettel teli, eleven és boldog állapotát tapasztaljuk utána, s nem a „mindjárt összeesek” érzését. A test teljesítőképességének határait ostromolva ugyan alaposan megdolgoztathatjuk az izomzatot és a test egyes részeit, ám a túlzott és egyoldalú megterhelés a test más részein egyensúlytalanságot okozhat, az egész szervezet kimerültsége pedig a fiziológiai működés egészének harmóniáját ássa alá. A test ódzsaszt, életerőt veszít, melynek jelei a fáradtság, kimerültség, a bőr és az arc fényének elvesztése, végső soron pedig felborulhat a dósák egyensúlya (különösen a Váta és a Pitta dósáé), és a szív és érrendszer is károsodhat, a felgyorsított anyagcsere-folyamatok által megszaporított szabad gyökök pedig belülről támadják a szervezetet.
A legfontosabb alapelv, hogy maximális kapacitásunk feléig terheljük csak meg magunkat, de ezt lehetőleg napi rendszerességgel végezzük. „Maximális kapacitáson” a Maharishi Ájurvéda teljesítőképességünk végső határát érti. Ha például valaki minden erőtartalékát mozgósítva nyolc kilométert képes futni, akkor számára az ugyanolyan sebességgel lefutott négy kilométer az ajánlott mennyiség, napi rendszerességgel. Ha valaki tíz hossznyit tud úszni, az ájurvédikus ajánlás szerint inkább ússzon csak ötöt, de minden nap. Az erőteljesebb mozgáshoz szokott emberek számára mindez lehet, hogy nagyon kevésnek tűnik, mégis meglepően hatékonyan erősít, és igen gyorsan tolja ki teljesítőképességünk határait is! Az ok igen egyszerű: a kisebb igénybevétel következtében testünk energiáit nem a regenerációra, hanem a szervezet építésére fordíthatja.
A „kapacitásunk fele” (szanszkritul: bala-ardha) az erőkifejtés terén pedig annyit jelent, hogy olyan terhelést válasszunk, mely természetesen felgyorsítja a légzést és a szívverést, de nem fárasztja ki a szervezetet. Figyeljünk a testünkre! Ameddig boldognak, energikusnak, felszabadultnak érezzük magunkat, nem lépjük túl az ideális határt. Amikor fáradunk, netán kifulladni kezdünk, álljunk meg! Mindenkor maradjunk meg a kellemes fáradtságérzésnél, ahol a szervezetünkben felszabaduló „boldogságvegyületek” tiszta, örömmel teli állapotba röpítik a lelkünket, ne csússzunk át a kimerültség tompa, letargikus állapotába! Amint észrevesszük a túlzott megerőltetés jeleit, hagyjuk abba a mozgást, és a levezetésként végzett pár perc lassú séta után pihenjünk addig, amíg szívverésünk és légzésünk vissza nem áll a normális szintre. Az egyik neves Ájurvéda-orvos így határozza meg a túlerőltetés jeleit: 1. a légzés olyan nehézzé válik, hogy a szájunkon keresztül kapkodjuk a levegőt; 2. olyannyira verejtékezünk, hogy a homlokunk és az orrunk hegye is izzadni kezd. Ekkor hagyjuk abba a mozgást.
Az „ötven százalékos elv” azonnali jótéteményeként már rögtön megtapasztaljuk, hogy a testmozgás boldoggá tesz és jó közérzetet ád. Ha a mozgás után kimerültnek érezzük magunkat, az már a megerőltetés és az egyensúlyvesztés jele. Sokan küszködnek azzal, hogy nem bírják magukat rávenni a rendszeres testmozgásra, újra és újra abbahagyják a sportolást, így nem is részesednek annak hosszú távú előnyeiből. A rendszeresen, de mértékletesen végzett mozgás viszont küszködés és erőlködés helyett élvezetessé és örömtelivé teszi a testgyakorlást, mely sokkal könnyebben válik így mindennapi életünk részévé.
Fontos természetesen az is, hogy a testedzést teljes odafigyeléssel végezzük – ne hallgassunk közben zenét vagy ne nézzük a tévét. Figyeljünk magunkra, testünk reakcióira. Minél nagyobb tudatossággal fordulunk testünk felé, annál bensőségesebb viszonyba kerülünk vele, annál inkább sikerül jó ismerőssé tenni.
Szót kell ejtenünk a regenerációról is, mely ugyanolyan fontos, mint maga a mozgás. Mindig adjunk elegendő időt a testnek, hogy lenyugodjon és erőt gyűjtsön. Az Ájurvéda hagyománya által nagyra becsült szezámolajos masszás (abhjanga) nagymértékben gyorsítja a regenerációt: lenyugtatja a Vátát, megtisztítja a szöveteket az intenzív mozgás folytán keletkezett salakanyagoktól, rendszeres végzése pedig fokozza a test rugalmasságát, védi az ízületeket és növeli az izomerőt.
Az „ötven százalékos elv” természetesen nem vonatkozik az élsportolókra, akiknek a lehető legtöbbet kell kihozniuk szervezetükből. Számukra is hasznosnak bizonyulhatnak azonban az ájurvédikus praktikák, nem csupán a csúcsforma elérésében, hanem – és talán ebben rejlik az ájurvédikus megközelítésmód legnagyobb erőssége – ennek hosszú távú megtartásában, valamint abban, hogy a rendkívüli megterhelések mellett szervezetük hogyan őrizheti meg a holisztikus egyensúlyt. Nem véletlen, hogy Amerikában a teniszezőktől egész kosárlabdacsapatokig számos professzionális sportoló mellett már régóta megtalálhatók az ájurvédikus orvos tanácsadók. Eszköztárukban az Ájurvéda regenerációt felgyorsító, egyszerre tisztító és építő módszerei, mint a pancsakarma és az abhjanga, a szabad gyököket hatékonyan semlegesítő ájurvédikus táplálék kiegészítők, az optimális testi-lelki teljesítményt elősegítő napi rutin, az egyéni testtípusra szabott étrend, valamint a testi-lelki stresszeket oldani képes mentális technikák, mint a Transzcendentális Meditáció szerepelnek.
(Irodalom: H. Sharma és C. Clark: Contemporary Ayurveda. Medicine and Research in Maharishi Ayurveda. Churchill Livingstone, New York, 1998.)