Pihentető alvás

Az alvásról és az alvászavarokról a Maharishi Ájurvéda szemszögéből

Az alvás (szanszkritul: nidra) minden dolgok dajkája”, tartja a védikus bölcsesség. S valóban, minden mozgás alapja a nyugalom, minden cselekvés forrása a pihenés. A jó alvás során megújhodott test és kitisztult elme előfeltétele annak, hogy a nap folyamán sikeresek legyünk. A meditáció és az egészséges étrend mellett a Maharishi Ájurvéda[1] az alvást tartja az egészség egyik legfontosabb pillérének. A rossz alvás tompítja az elmét és öregíti a bőrt. Megzavarja a test és az elme közti természetes kapcsolatot, ami a következő este még nehezebbé teszi az elalvást. Mégis rengeteg ember küzd alvási zavarokkal. Sőt, még azok is, akik “alszanak, mint a bunda”, reggelente gyakran nehéz fejjel, fáradtan, tompán ébrednek, és a szokásos koffein-bomba nélkül el sem tudják kezdeni a napot.

Egy amerikai felmérés szerint, országuk 70 millió lakosa küszködik alvászavarokkal: 20 millióan szenvednek apneától vagy narkolepsziától (súlyos, olykor végzetes alvászavaroktól), s 50 millió embert érint a további, több mint nyolcvan féle alvási rendellenesség. Az amerikaiak kétharmada szerint a rossz alvás érezhetően hat a munkájukra, ami a becslések szerint körülbelül évi 70 milliárd dollárnyi termeléskiesést jelent. Sőt, a legújabb statisztikák szerint a volán mellett elalvó sofőrök több halálos közlekedési katasztrófáért felelősek, mint ittas társaik.

A modern orvostudomány 84 féle alvási rendellenességet ír le. A “nyugtalan láb” szindróma által keltett zavaró lábmozgások vagy rángások éjszaka sem hagyják elaludni az embereket. A légutak részleges eltömődése által okozott apnea akár 500-szor is megakaszthatja az ember légzését. Vannak, akik este gyorsan elalszanak, ám reggel korán felébrednek, és nehezen alszanak el újra. Mások pedig a klasszikus álmatlanság tüneteitől szenvednek, azaz egyáltalán nem tudnak elaludni, vagy pedig csak több órányi kínkeserves forgolódás után.

Hortenzia (Hydrangea)

Hortenzia (Hydrangea)

A Maharishi Ájurvéda tanítása szerint a test összehangolt rendszerek kifinomult és bonyolult egysége. Az ájurvédikus szemlélet testtípusokat határoz meg, ezek: a Váta, a Pitta és a Kapha, illetve kombinációik. Ám a Váta, Pitta, Kapha nem csupán testtípust jelentenek, hanem mindenre, a test, az elme, a környezet, a viselkedés egészére kiterjedő tényezőket vagy elveket, melyek nem csupán a testünkben, hanem az egész mindenségben jelen vannak. A Váta, Pitta, Kapha jellemzőit hordozzák az évszakok, az időjárás, a napszakok, az emésztés fázisai, de még az emberi élet különböző szakaszai is. Ez a három tényező – szanszkritul dósa – életünk minden pillanatában jelen van és meghatározott módon hat ránk. A dósák nem fizikaiak és nem is elvontak – valahol a kettő határán állnak, s a test és az elme kapcsolatát, párbeszédét teszik lehetővé. Mindegyik dósának megvannak a maga jellemzői, melyek számtalan módon nyilvánulnak meg a testben, az elmében és az egész mindenségben: A Váta: száraz, mozog, hideg, könnyű, változékony, finom, érdes és gyors. A Pitta: forró, éles, könnyű, nedves, enyhén olajos, folyékony és savanykás szagú. A Kapha: nehéz, hideg, olajos, édes, állandó, lassú, lágy, ragadós, tompa és sima.

A Védikus hagyomány úgy tartja, hogy minden öt őselemből épül fel: térből, levegőből, tűzből, vízből és földből. Ezek kombinációi alkotják a három dósát, melyek minőségei, mint azt a fenti felsorolással összevetve láthatjuk, megfelelnek azoknak az elemeknek, melyekből származnak. A tér és a levegő a Vátát hozza létre, a tűz és a víz a Pittát, míg a Kapha a víz és a föld kapcsolódásából születik.

Minden dósa minden emberben és minden élőlényben megtalálható. “Minden élőlény teste mindig a Váta, Pitta, Kapha székhelye.” – írja a Csaraka Szamhítá, az Ájurvéda irodalmának legfontosabb munkája. Minden egyes dósa megszámlálhatatlan testi-lelki működésünket vezérli, mégis mondhatjuk, hogy mindegyikük egy alapvető területért felel: a Váta dósa felel a mozgásért, a Pitta az anyagcseréért, a Kapha pedig a struktúrát biztosítja a szervezet számára. De a Vátához tartozik még például az idegrendszer működtetése, a testen belüli információ-áramlás, mindenféle szállítás, illetve a fejlődés, a légzés és a kiválasztás biztosítása. A Pitta főbb feladatai: az emésztés, az átalakítás, a látás, a bőr és a hőháztartás feletti őrködés; míg a Kapha többek között az olajozottságot, a testrészek összekapcsolódását, a testi és lelki szilárdságot, erőt és állóképességet biztosítja.

Amikor a testben – a nem megfelelő étkezés, a negatív gondolatok vagy a helytelen cselekedetek hatására – felborul a dósák egészséges, eredeti egyensúlya, az a test és az elme egészét érintheti, s kihat természetes életritmusunkra is. Ekkor jelenhetnek meg a különféle alvási problémák is.

Mindezekre egyszerű magyarázatot kínál a Maharishi Ájurvéda. A “nyugtalan láb” szindróma és az apnea a szervezetben felhalmozódott salakanyag, az áma eredménye. A korai felébredés pedig az idegrendszer működéséért és a mozgásért-aktivitásért felelős Váta dósa egyensúlyának zavara, leginkább annak egyik úgynevezett aldósájáé, a Prána Vátáé. A hagyományos álmatlanság több okra vezethető vissza, ám egyszerű étrendi és életmódbeli változtatásokkal mindegyiken könnyen lehet segíteni.

Ám mi is az alvás? A Maharishi Ájurvéda magyarázata szerint, a természetes alvás akkor következik be, amikor az érzékszervek “szorítása” elengedi az elmét. Ha túl sok ingerrel bombázzuk érzékszerveinket, nyugtalanító szorításuk továbbra sem hagyja szabadon az elmét. De a másik oldal felől is megközelíthetjük a dolgot: ha az elme gyenge, nem képes megszabadulni az érzékektől, és egész éjszaka kavarognak benne a nap eseményei. Ezért azt mondhatjuk, hogy a túlstimulált érzékszervek és az elme gyengesége egyaránt rontják az alvás minőségét. És ha reggel felébredve nem érezzük magunkat frissnek, kipihentnek és vidámnak, akkor bizony van még mit javítanunk alvásunk minőségén.

A minőségi alvás kulcsa a Maharishi Ájurvéda szerint az, hogy javítanunk kell a test és az elme koordinációját, hogy az elme képes legyen elengedni magától az érzékszerveket. Ehhez pedig természetes módon kell erőssé tennünk az elmét, hiszen az “agytompító” altatók hatása alatt hiába alszunk akár nyolc-tíz órát, reggel mégis gyakran kábának és fáradtnak érezzük magunkat.

Ezen felül fontos, hogy eltávolítsuk a szervezetből a meglevő méreganyagokat, melyek akadályozzák az agy és az idegrendszer felé irányuló energia áramlását, és erősítsük az emésztést is, hogy a test ezután se termeljen méreganyagokat a táplálékból. S végül, de nem utolsósorban, csökkentsük a testre, az elmére és az érzelmekre ható stresszeket.Tizenkét tipp a minőségi alváshoz:

A következő tippek az alvásban szerepet kapó összes főbb tényezőt figyelembe veszik. Minél többet iktatunk be közülük mindennapi életünkbe, annál gyorsabban és erősebben érezzük jótéteményeiket.

  1. A legfontosabb, hogy megszabaduljunk a bennünk lévő stressztől, és így erőssé tegyük az elménket. A Maharishi Ájruvéda a Transzcendentális Meditációt ajánlja a testi, lelki és érzelmi egészségünket romboló stresszek feloldására. Sokan már a Transzcendentális Meditáció megtanulása után meglepve tapasztalják, hogy mennyit javult az alvásuk, amit számos klinikai kísérlet is alátámaszt.[2]
  2. Biológiai óránk beállításához lefekvés előtt sétáljunk húsz percet a friss esti levegőben, feltéve, hogy az időjárás engedi. Amikor pedig felébredünk, egy könnyű séta a kora reggeli napfényben csodálatos kezdése napi tevékenységünknek.
  3. Végezzük rendszeresen az abhjangát, az ájurvédikus masszást, tetőtől talpig megmasszírozva magunkat meleg szezámolajjal, de ne lefekvés előtt, hanem reggel, még mielőtt lezuhanyoznánk. A szezámolajos masszázs segít feloldani a stresszt, megnyugtatja a Váta dósát és javítja a test-elme koordinációt. Este, ha jól esik, ugyanígy megmasszírozhatjuk a fejünket, a homlokunkat és a lábfejünket.
  4. Sokan úgy találják, hogy egy csésze meleg (felforralt) tej lefekvés előtt segít elaludni, főleg a Váta testtípusba tartozóknak. A Kaphák, ha úgy érzik, hogy a tej sok nyákot kelt bennük, tehetnek a tejbe egy kis gyömbért vagy sáfrányt, ami segít ezt feloldani.
  5. A mák kitűnően ellensúlyozza az alvásban leginkább érintett két aldósát: a Prána Vátát és a Szadhaka Pittát. (Lásd az alábbi mákos csatni receptet!)
  6. Vacsoránkat legalább két-három órával lefekvés előtt fogyasszuk. Az emésztés így nem zavarja az alvást.
  7. Fogyasszunk kalciumban gazdag ételeket (tejet, tejtermékeket, szezámmagot, főtt leveles zöldségféléket), melyek stabilizálják az idegrendszert és hozzásegítenek érzelmi egyensúlyunk megőrzéséhez (vagy helyreállításához).
  8. Kerüljük az esti tévénézést vagy más, hasonlóan erős érzékszervi ingereket. A tévé rendkívül erősen izgatja az agy látókérgét; legalább egy órával lefekvés előtt kapcsoljuk ki a tévét, és inkább tegyünk egy kellemes sétát vagy üljünk le, és olvassunk valami felemelő irodalmat. (Ne krimit vagy szerelmes regényt.) Sok ember ezt különösen fontosnak találja.
  9. Hallgassunk az érzéseinkre és tartsuk tiszteletben kötelezettségeinket, s amennyire lehetséges, tartózkodjunk a bűntudat érzésétől, ami különösen megterheli az érzelmeket és felborítja természetes bioritmusunkat.
  10. Az egyik legegyszerűbb dolog, amit a pihentető éjszakai alvás érdekében tehetünk, hogy lemossuk magunkról a fárasztó nap feszültségeit. Egy pompás fürdő, de még egy gyors zuhany is, csodálatos könnyebbséget ad, és nagyon jól megnyugtatja a Váta dósát.
  11. Lefekvés előtt néhány percig hallgassunk Gandharva Véda zenét, mely megnyugtatólag hat az idegrendszerre. Különösen a Rága Mégh, azaz “Esőzene” van áldásos hatással az alvásra.
  12. Mikor már megtanultuk a tökéletes alvás fortélyait, koronázzuk meg az egészet azzal, hogy a legmegfelelőbb időszakban térünk nyugovóra. Testünk természetes ritmusa azt kívánja, hogy este 10 óra előtt feküdjünk le, és legkésőbb hat órakor keljünk fel. Az alvás sokkal hatékonyabb ebben az időszakban, és sok ember úgy találja, hogy ezt a természetes ritmust követve kevesebb alvásra van szüksége, mégis sokkal jobban alszik.

 

Mákos csatni

A mák egyszerre egyensúlyozza a Pittát és a Vátát, főleg az alvással leginkább összefüggő aldósákat, a Szádhaka Pittát és a Prána Vátát. Lefekvés előtt, maximum egy órával fogyasztandó.

Hozzávalók: 1 teáskanál fehér mák, 1 teáskanál kókuszreszelék (legjobb, ha frissen reszelt), egy csipet kömény, egy csipet kurkuma, kevés ghí (olvasztott-tisztított vaj).

Elkészítése: Keverjük össze a mákot a kókuszporral, keverés közben adjunk hozzá kevés vizet, míg sűrű tésztaszerű lesz. Serpenyőben olvasszuk meg a ghít, míg teljesen átlátszóvá válik, adjuk hozzá a köményt és a kurkumát, jól kavarjuk össze, majd azonnal vegyük le a tűzről, és kavargassuk ki belőle a gőzt, míg a színe és az aromája megváltozik. Adjuk hozzá a mákos keveréket, jól keverjük meg, majd hagyjuk állni öt percet. Ízlés szerint kis sót adhatunk hozzá.

Dr. Pál Dániel

(a cikk megjelent az Elixír magazin 1999. áprilisi számában)

[1] Maharishi Mahesh Yogi nem kisebb célt tűzött ki, mint hogy a védák évezredek során elveszett tudását az ősi tudomány legnevesebb képviselőinek segítségével a maga tisztaságában ismét a világ elé tárja. Ennek része az eredeti fényében és teljességében helyreállított Maharishi Ájurvéda is.

[2] Erről bővebben lásd: Denise Denniston: TM könyv, avagy hogyan élvezzük maradék(talanul) életünket?, Dávid Kiadó, Szeged, 1996, 128-131 old. és 136-137. old.

HA TETSZETT A POSZT, OSZD MEG MÁSOKKAL IS!

Facebook
LinkedIn
X
WhatsApp
Skype
Telegram

Ha szeretnél értesülni a további friss tartalmakról, iratkozz fel hírlevelünkre!

Név(Kötelező)
Email(Kötelező)
Adatkezelési tájékoztató(Kötelező)