Az úgy kezdődött, hogy… vettem egy üveg pálmaolajat…(?)
Egy teljesen átlagos közértben, mert nem találtam kókuszolajat, ráadásul az eladó ajánlásával, ahogy az lenni szokott.
Aztán otthon, miután felhívták rá a figyelmemet, hogy: „de hiszen az nem egészséges!!!”, mindjárt utána is olvastam. És hát kapaszkodjatok meg! Ez állt a tudástárban: „ha kis mértékben fogyasztjuk, akkor nem annyira káros.” 
Tessék?
Na, mondhatom, hogyha ez a mondat rendesen be akadt nálam. Most akkor mi van? Valamit nem értettem. És választ kerestem a felmerülő kérdésre: tényleg ide jutottunk? Hogy egy élelmiszernél már nem az a kérdés, jót tesz-e, hanem az, hogy „nem annyira árt”?
És mondanom sem kell, hogy ez nem csak egy bödön olaj kérdése. Ez egy irány, vagy inkább irány mutatás egy szemlélet, egy tudatos életminőség felé. És, hogy ennek az iránynak mi köze van hozzánk? A testünkhöz, a tudatunkhoz az életünkhöz, és igazából az Ájurvédához? Kicsit elmerengtem rajta…
Fogadjátok nyitott tudattal 😊
Az Ájurvéda egyik legalapvetőbb tanítása, hogy a figyelem,. és az ez által szeretett tudás önmagában nem elég. Tudhatod, hogy mi a helyes, de ha nem cselekszel eszerint, akkor a tudás csak ábránd marad.
„Az ember szívének és elméjének tisztasága, valamint az ártatlan és hűséges hozzáállása a cselekvéshez – azzal a szándékkal, hogy mindenki javát szolgálja – az, ami valóban képes a legnagyobb eredményeket a legkisebb erőfeszítéssel elérni.”
— Maharishi Mahesh Yogi, A lét tudománya és az élet művészete
„Yat jñātvā na punar moham” – „Ezt az utat követve, ami által megvilágosodsz, többé nem térsz vissza a téveszékhez.” (Bhagavad Gītā 4.35) 
De ehhez fegyelem, figyelem, nevelés, tudatosság és szándék is kell. Mert a világ tele van kompromisszumokkal. Egy bevásárlás is döntések sorozata, amiket érdemes tudatosan meghozni. És minden döntés vagy közelebb visz a harmóniához, vagy eltávolít tőle. Bár szoktam mondani, hogy nincs jó és rossz döntés, csak döntés létezik és következmények, mint a pálmaolaj történtet esetében. 
Egy gyors reggeli bevásárlás sokszor így néz ki: tej (növényi?), kenyér (glutén mentes?), felvágott, valami zöldség (lehetőleg magyar), egy tápláló gyümölcs (pl. banán). És a döntéseink közben lehet, hogy úgy érezzük: hmmmm, „egész jól választottam”.
De nézzünk kicsit mélyebbre:
Tej: az ultra magas hőmérsékleten kezelt tej (UHT) – az élet nélküliség szimbóluma. 
Az Ájurvéda szerint a tej akkor tápláló, ha friss, forralva, melegítve, fűszerezve fogyasztjuk. A hőkezelt tejből viszont eltűnik az ojas – az életerő.
Kenyér: a térfogatnövelő szerek, az emulgeátorok, a finomított liszt mind a test szöveteinek zavarát okozzák. A prāṇa helyett ugyanis „levegőt” eszünk.
.
Felvágott: gyakran tele van nitrátokkal, tartósítókkal, színezékekkel, a hús eredete pedig kérdéses. Az Ájurvéda szerint a hús, különösen a vörös hús nehezen emészthető, tamaszikus – elnehezíti a testet és az elmét. 
.
Import zöldség: a ddt-vel, gázokkal kezelt, messziről szállított zöldségek nem tartalmazzák azt a „prāṇa”-t, ami az élő növényi táplálék sajátja. 
.
Banán: ha utóérlelt, mesterséges körülmények között, akkor inkább illúzió, mint táplálék. 
.
És még egy mondat mostanában divatos növényi tejekről, amik túl sok adalék anyagot tartalmaznak, és megzavarják az Agnit (emeszző tűz)
, és felborítják a dósák egyensúlyát (pitta/vata).
Sokan mondják: „én a piacról vásárolok, az a biztos.” És valóban: a szándék jó, és az irány is. De ma már a piacokon is jelen van az ipari termelés. A „házi” szó mögött gyakran ott van a nagyüzemi háttér. A zöldség ugyanott terem, a vegyszer ugyanaz, csak máshogy csomagolják. :/
– Mikor?
– Hogyan készült?
– Ki készítette?
– Milyen szándékkal ettük?
A táplálkozás nem más, mint egy spirituális aktus. Az étel nemcsak testet épít, hanem gondolatokat, érzéseket, hajlamokat.
A kérdés nem az, hogy „meghalunk-e” egy kis pálmaolajtól, hanem az, hogy milyen életminőséget élünk általa/nélküle.
Felsimerjük-e a tanítást és alkalmazzuk-e?
Milyen finom az érzékelésünk, megvan-e a belső csend, és a döntéseikben jelen tudunk-e lenni?
Mennyi életerő van bennünk – vagy nincs.
Az Ájurvéda célja nem az, hogy bűntudatot keltsen, hanem hogy visszavezessen a temészetes állapotunkhoz: az egyensúlyhoz. Az egyszerűséghez. A természetességhez. A szattvikus élethez – ami könnyű, tiszta, ragyogó, áramló, egész(séges). 
Talán a legfontosabb, hogy ne az „ár/érték arány” legyen az egyetlen vagy elsődleges szempont, hanem keressünk helyi termelőket, akiket ismerünk. Az idős néni kicsit „csúnyább” paradicsoma valószínűleg saját kertben, szeretettel és figyelmmel termelt zöldség. És sokkal nagyobb valaószínűséggel tápláló.
Ezen kívül, ha tudunk ás van rá időnk, és energiánk, készítsünk magunknak egyszerű ételeket szeretettel. Ne csak a testünket, hanem a tudatunkat is tápláljuk. 
És legfőképpen: legyünk jelen. A tudatos jelenlét minden döntést átszínez. Az isteni rend és harmónia nem a tökéletességben, hanem a figyelemben lakik. Abban, hogy nem máshol járunk. Nem telefonozunk és közben, és nem zajjal vesszük körbe magunkat, hanem harmóniában vagyunk.
„A tudatosság a teljes élet alapja és a lehetőségek mezeje. Természete, hogy kiterjedjen és kibontakoztassa teljes potenciálját. Az evolúcióra való törekvés tehát az élet természetének velejárója.”
–Maharishi Mahesh Yogi
És egy üveg pálmaolajnál talán itt kezdődik minden: egy pillanatnyi felismerésnél. Egy tudatos reggeli választásnál. Egy új irány felismerésé és aa figylemünket a tudat felé fordításánál.
Egy tudatos, fényesebb, szerethetőbb és természesetesebb élet felé.
