Menü
A „raszájana” kifejezés két szanszkrit szó, a rasza és az ajana összetétele. Ajana utat, folyamatot, előrehaladást jelent, gyakran használják például a nap égi útjára. A rasza a legárnyaltabb szanszkrit szavak egyike. Alapjelentése nedv, lé, életnedv, folyadék, továbbá valaminek az éltető veleje, lényege, legkiválóbb része. Így lehet folyékony esszencia vagy táplálék, továbbá íz és zamat. A rasza metafizikai és filozófiai fogalommá is vált az idők során: A védikus időktől fogva kapcsolatba hozzák a teremtő ősvizekkel, a férfimaggal, a test vitális esszenciájával (az ódzsasszal), a növények gyógyerejével, a halhatatlanság nektárjával (amrita) és a szent szóma itallal, valamint az isteneknek felajánlott áldozat esszenciájával.
A késő-védikus kor egyik legfontosabb papi kézikönyve, Satapatha-bráhmana szerint például a raszát, az áldozat esszenciáját a szél emeli a mennybe, ahol az istenek élvezik. A későbbi szövegekben, ahol a test válik a kozmikus áldozat mikrokozmikus színterévé, a rasza már misztikus értelmet kap: a test éltető nedveit és folyadékait átalakítja az intenzív jógagyakorlás tüze, melyet a lélegzet szele szít, és az így létrejött a szellemi erő és fény hozza létre a megvilágosító Tudást. A rasza ennek a folyékony esszenciája, a világegyetem és ennek testi megfelelőjének éltető lényege és veleje; áramló, gyönyörűségteljes nedv, mely önmagába gyűjti a spirituális energiákat.
A Maitrí-upanisadban azt olvashatjuk, hogy amint a természet alapminőségei (a tamasz, a radzsasz és a szattva) az isteni átszellemítés hatására egyre finomabbá válnak, végül létrejön a rasza, mely a legfinomabb minőségből, a szattvából áramlik elő, és ez képezi az emberben azt a részt, a „mező ismerőjét”, amely teljes mértékben tudatosságból áll. A Taittiríja-upanisad pedig így ír: „Kezdetben volt a nemlétező, abból született meg a létező. Önmagát önmagából teremtette, ezért hívják jól teremtettnek. Ez a jól teremtett a rasza. Erre a raszára szert téve az ember tiszta gyönyörűséggel, ánandával telivé válik. Mert ugyan ki tudna lélegezni, ki tudna élni, ha nem létezne a térben ez a tiszta gyönyörűség? Ez az, ami gyönyörűséggel tölt el. Ha valaki ebben a láthatatlanban, testetlenben, meghatározatlanban, támasz nélküliben szilárd támaszra lel, félelem nélkülivé válik.”
A középkori tantrikus és jógaszövegek beszélnek női és férfi minőségű raszáról, melyek a női és a férfi ősprincípiumot, Sivát és Saktit jelenítik meg, és amelyek cseppekben (bindu) jelennek meg. Amikor ezek egy tökéletesen kiegyensúlyozott arányban vannak jelen (szama-rasza) a testben, létrejön belőlük a fiziológia csodálatos esszenciája, a mahá-bindu, amelyből a megszabadult bölcs halhatatlanná vált valója kifejlődik. A filozófiában a rasza az esztétikai élvezet, valamint ennek magasabb szintre emelt válfaja, az isteni valóság megtapasztalásának gyönyörűsége. Ezen felül az alkímia szakszava is, ahol higanyt jelent, melyet Siva termékenyítő magjával vagy életerejének velejével azonosítanak és az alkímiai transzmutáció és testi transszubsztanciáció kulcsának tartanak. A rasza-ajana a higany útja, amint egyre nemesebb anyagokká válik. Az alkímia e ponton összeolvad az orvoslással, ám sok esetben egyúttal annak elfajzásává válik: a középkorban megannyi európai okkultistához hasonlóan elsősorban a fizikai halhatatlanságot, a tökéletesen sérthetetlen testet, valamint a „természetfeletti” erőket keresték ez úton. Az ájurvédában mindezeken túl a rasza a megrágott, nyállal elkeveredett táplálék, az első „testszövet”, amely a többi szövetté, dhátuvá alakul. Bővebb értelemben testfolyadékot is értenek alatta, továbbá az ételek hat alapvető minőségét – „ízét”, „zamatát”.
A raszájana jelentése tehát a rasza, az éltető, tápláló nedvek és anyagok útja, átalakulása, mind finomabb formájúvá változása. A raszájana egy olyan szer, amely támogatja a testbe bevitt tápanyag (rasza) egyre szubtilisebb formába történő átalakulását, hogy valóban éltető nedvekké, azaz raszává legyen.
A raszájanák tudománya az évszázadok során sajnos nagyrészt feledésbe merült, egy része az okkultizmus sötét homályába veszett, ami megmaradt belőle, az csupán néhány gyógynövényre vonatkozóan maradt fenn. Mégis, ami valóban alkalmazható módon megmaradt, olyan csodálatos hatásokat produkált, hogy a nyugati laboratóriumokban számtalan kutató szemlélte döbbenten a különféle raszájanák által produkált eredményeket.
E komplex készítmények hatása úgy tűnik, éppen összetettségükben rejlik. Bennük is megmutatkozik a szinergia elve: az összetevők harmonikusan együttműködve egy olyan hatást hoznak létre, mely több, mint a részek hatásainak összessége.
„Minden fiziológiai állapot rendelkezik egy neki megfelelő belső intelligencia minőséggel. Ez így van az emberben és a növényekben is.” … „Amikor a Természeti Törvény tudását megfelelően alkalmazzuk, a testen belüli és a növényben lévő összeillő intelligencia minőség kiegyensúlyozó hatást hoz létre, és a fiziológia kiegyensúlyozott működése helyreáll.”
–Maharishi Mahesh Yogi
Felhasznált irodalom: Rasayana: Ayurvedic Herbs for Longevity and Rejuvenation