Menü
Számos fiatal kora óta aktívan sportoló harmincas és negyvenes kénytelen szembesülni azzal, hogy a kezdetben hajlékony és minden igénybevételt könnyedén bíró ízületek egyszer csak felmondják a szolgálatot. A sokszor csupán műtéti úton orvosolható sorozatos sérülések arra ébresztenek rá, hogy valami nincs rendjén szervezetünkben.
Hasonló problémákkal küszködve keresett választ e sorok írója is az ősi ind orvoslás, az ájurvéda tudományában. Az ájurvéda az efféle ízületi problémákat a Váta dósa egyensúlytalanságára, valamint az ennek következtében létrejött anyagcsere-problémára vezeti vissza. A Váta dósa a mozgás princípiuma, ennek egyensúlytalansága felelős az ízületekben található mindenféle gyengeségért, szárazságért, a jellegzetes „recsegés-ropogásért”, és ez áll a hirtelen bekövetkező sportsérülések hátterében. Ugyanez az oka az ízületek alultápláltságának és a csontsűrűség csökkenésének is. Az ájurvédikus magyarázat szerint a tér és levegő elem kombinációjából felépülő Váta túlzott megnövekedése „kiszárítja” és így meggyengíti az ízületeket, s ha hosszú ideig nem fordítunk rájuk figyelmet, a csontok nem kapják meg a szükséges tápanyagot, és elkezdenek leépülni, végül akár teljesen elveszíthetik mozgásképességüket.
A Váta-elvhez köthető ízületi problémák fő oka az egyik Váta aldósa, a Vjána Váta egyensúlyvesztése. A Vjána – szó szerint „szétáramló” – Váta felelős a testben a keringésért és az idegi impulzusok közvetítéséért. Ha ez kibillen az egyensúlyából, az ember keringése, anyagcseréje és táplálék-feldolgozó képessége meggyengül. Ennek hátterében sokszor egy nagy lelki megterhelés áll, mely lehet félelem, belső feszültség vagy bármilyen, jelentős mértékű és huzamosabb ideig tartó pszichés stresszel járó élethelyzet. Ahogyan a nyelv is kifejezi, a félelem sokszor megbénítja az embert, a belső túlfeszítettség vagy a sok lelki teher pedig akaratlan mozgásokat vagy kifejeződésre nem jutó mozgásimpulzusokat kelt a testben. Ezek mind-mind a Váta túlműködését vonják maguk után. A felszaporodó Váta végül kilöki egyensúlyából a Kapha-elvnek azt az aldósáját, a Slésaka Kaphát, mely az ízületek összekapcsolódásáért, olajozottságáért felelős. Másként fogalmazva: ott, ahol a szervezetben természet szerint olajozottságnak, könnyen csúszó nedvességnek, valamint szilárdságnak és stabilitásnak kellene lennie, mely a jól működő és egyensúlyban lévő Kapha tulajdonsága (nem is szólva a lassú, de mégis kecses mozgásról, melyet az ájurvédikus szövegek az elefánt méltóságteljes, ringó járásához hasonlítanak), megjelenik a túlingerelt Vátára jellemző szárazság, érdesség, a kitartás és stabilitás hiánya, a gyengeség és a kiszámíthatatlan össze-vissza mozgás. Ennek következtében veszítik el olajozottságukat, tartásukat és rugalmasságukat az ízületek, és kezdenek el recsegni-ropogni, majd idővel egyre jobban leépülni.
Az efféle problémák csillapítására és orvoslására az Ájurvéda számos megközelítést ajánl. Kiemelt szerepet kap a táplálkozás és az anyagcsere harmonizálása. E téren egy kiegyensúlyozott, Váta-nyugtató diéta követése javasolt, valamint az emésztés erejének helyreállítása, hogy a bevitt táplálék ne száraz méreganyagokat képezzen, hanem eljusson az ízületekhez, és azokat táplálja. Figyeljünk arra, hogy étrendünkben a nap folyamán meglegyen mind a hat alapíz, ám uralkodó az édes, sós és savanyú minőség legyen, a keserű, fanyar és csípős ételekből kevesebbet vegyünk magunkhoz. Kerüljük a száraz, hideg ételeket, és ne vigyük túlzásba – manapság divatos módon – a nyers ételek fogyasztását sem. (A salátákhoz adjunk kis citromlevet, sót, olíva olajat, hogy ellensúlyozzuk Váta-fokozó könnyűségüket.) Fűszerezéshez használjunk köményt, koriandert, friss és szárított gyömbért, fahéjat, édesköményt és kurkumát. Teljes kiőrlésű gabonaféléket, frissen főzött zöldségeket (tök, cukkini, répafélék, spárga, uborka, cékla), édes, érett és szezonális gyümölcsöket fogyasszunk, lehetőleg minél frissebbek és minél kevésbé vegyszerezettek legyenek. A hüvelyeseket mérsékeljük, kivéve a sárga feles mungó babot (másik nevén: mung dál), melyet az Ájurvéda rendkívül nagy becsben tart, mint különösen könnyen emészthető és tápláló eledelt. Fontos a kalciumban bővelkedő tápanyagok bevitele, mint amilyenek a leveles zöldségek – és amennyiben tudjuk emészteni – a tej, illetve a tejtermékek fogyasztása. Próbáljunk meg minél tisztább gazdálkodásból származó, minél kevésbé „pacsmagolt” tejet beszerezni, a bolti zacskós-dobozos-agyonkezelt fajtát inkább kerüljük. Tartózkodjunk a Váta-izgató kávétól, fekete teától és szénsavas italoktól.
Az ájurvéda az ízületi- és csontproblémák esetén különösen nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a zsíranyagcsere rendben legyen, ugyanis az ájurvédikus felfogás szerint a feldolgozása során egyre „finomabb” szövetekké – dhátukká – alakuló tápanyag (rasza) először vérré (rakta), kötőszövetté (mánsza) majd zsírszövetté (médha) alakulva építi fel a csontszövetet (aszthi). Csak az egészséges zsíranyagcsere képes egészséges csontokat felépíteni. Ha a megelőző folyamatok bármelyikével gond van, azt a csontok és az ízületek is megsínylik. Ezért különösen fontos, hogy ételeink tartalmazzanak könnyen feldolgozható és jó minőségű zsiradékot (elsősorban ghít vagy olíva olajat), melyek mintegy belülről olajozzák ízületeinket.
Az anyagcsere megtisztítására ajánlott még a forralt víz ivókúra: tíz percig forralt, majd kellemesen melegre lehűtött vizet szürcsölgetünk félóránként a nap folyamán két héten keresztül. Ez kimossa a szervezetből a méreganyagokat, megtisztítja a test mikrocirkulációs csatornáit és harmonizálja a három dósát. Az ájurvéda egyik legismertebb tradicionális csodaszere, a Triphala is rendkívül áldásos lehet. Nagyon szelíden hat, ám hosszabb időn át szedve valóságos mélytisztítást végez a szövetekben.
Különösen késő ősszel és télen, a hideg Váta minőség uralta időszakban ajánlott, hogy javarészt jól megfőtt, meleg, tápláló, de könnyen emészthető ételeket vegyünk magunkhoz. Reggel meleg kásafélét, tejbegrízt, tejberizst vagy akár egy nagy bögre meleg tejet, cseppnyi ghível, néhány szem aszalt datolyával, nádcukorral, gyömbérrel, fahéjjal és kurkumával. Vacsorára kitűnő tápanyagforrást jelentenek a levesek, melyek könnyen emészthetőek, ugyanakkor melegek, táplálóak és nyugtatóak a Váta számára. Ebédünket, mely az ájurvédikus felfogás szerint egyben a napi fő étkezést is jelenti, lehetőleg délben fogyasszuk, az agni, az emésztő tűz működése és a tápanyag felszívódása ekkor a leghatékonyabb. Együnk mindig nyugodt környezetben, kellemes társaságban, kedélyes lelkiállapotban, ülve és az ételre figyelve!
Napirendünkben is kövessük a Váta-nyugtató ritmust. Pihenjünk, aludjunk eleget (éjjel és ne ebéd után szunyókálva), kerüljük a túlpörgetett aktivitást, különösen az este, lefekvés előtti „alvásromboló” tévézést. Biztosítsunk magunknak kellő mennyiségű nyugalmat, kellemes, lazító kikapcsolódást, testi-lelki-érzelmi feltöltődést. Ajánlott a mélypihenést lehetővé tevő meditáció, mint amilyen a Transzcendentális Meditáció rendszeres, napirendünk részévé tett gyakorlása. Fontos, hogy eleget mozogjunk, de a megfelelő módon és a megfelelő mennyiségben. Sem az ízületek túlzott kímélése, sem a határaink ésszerűtlen túlfeszítése nem ajánlott. A túlzásba vitt mozgás és az erőltetés újfent a Vátát fokozza. A könnyed jógagyakorlatok és a hasonló lassú, nyugtató, harmonizáló mozgásfajták (tai-csi stb.) révén érhetjük el a legjobb eredményeket.
Végül, de nem utolsósorban, rendkívül áldásos hatású a rendszeresen végzett abhjanga, az egész test meleg szezámolajjal történő átmasszírozása is, mely nagy mértékben segíti a Váta dósa egyensúlyba hozását, és erőssé, ugyanakkor rugalmassá teszi az ízületeket. A rendszeresen végzett olajos masszázs ellazítja az ízületeinket körülvevő izmokat és inakat, javítja az ízület vérellátását és serkenti az ízületet tápláló ízületi folyadék termelését. Az abhjangát mindig nyugodtan, a masszázsra időt szánva, szeretetteljes odaadással, ízületeinkre figyelve végezzük.