A fájdalomra nem megoldhatatlan problémaként, hanem szellemi és testi közérzetünk javítására irányuló kihívásként kellene tekintenünk. Ebben nagy segítségünkre lehet a fájdalom oki kezelését célul tűző ősi, ájurvédikus bölcselet.
A fájdalom: jelzés. Tünet. A szervezet kétségbeesett hangja, mellyel jelzi, hogy valami most már nagyon nincs rendjén. Szeretnénk tőle szabadulni, de az a kezelési mód, melyet a nyugati orvoslás rendszerint kínál – a fájdalomérzet kémiai készítményekkel történő elnyomása – nem vezethet gyógyuláshoz, legfeljebb csak a tünetek enyhüléséhez.
A fájdalom pedig mindannyiunk életében jelen van. Fájdalmak közepette jöttünk a világra, s nagyon gyakran fájdalomban is élünk. A nyugati “civilizált” országokban minden második ember fejfájással küszködik, és majdnem ilyen elterjedtek az ízületi nyavalyák különféle formái.
Legtöbbször azonban nem figyelünk testünk szavára. Szabadulni szeretnénk a fájdalomtól, anélkül, hogy bármit is tennénk a fájdalom okának megszüntetésére. A marékszám és hosszú időn át szedett fájdalomcsillapítók mellékhatásait pedig nem csupán a betegek, de gyakran az orvosok sem veszik figyelembe, mondván, ezek elkerülhetetlenek. Pedig még az egyszerűbb szerek alkalmazása is számos veszélyt rejt magában. Minden fájdalomcsillapítónak súlyos mellékhatásai vannak, melyek évente ezrek halálát okozzák, s melyek kezelési költségei lassan túllépik a tényleges betegség kezelésének költségeit.
Az ájurvédikus megközelítésmód a hangsúlyt ezért nem a fájdalomérzet csillapítására, hanem a fájdalom okának megszüntetésére helyezi. Hiszen mit érünk azzal, ha elhallgattatjuk a vészjelzést, de a vészhelyzet továbbra sem szűnik meg? Furcsán néznénk arra az autósra, aki ahelyett, hogy megtankolná járművét, inkább kiszereli a műszerfalról a benzin kifogyását jelző lámpát!
Mit jelez a fájdalom? A szervezet egyensúlyának felborulását. Ezért a legfontosabb az, hogy ezt megteremtsük. Az Ájurvéda szerint minden betegség és testi-lelki probléma visszavezethető a testi-lelki működésünket vezérlő három alapelv, a három dósa – a Váta, a Pitta, a Kapha – zavarára. Ezt a zavart, egyensúlytalanságot orvosolva pedig nem csupán a fájdalomtól szabadulunk meg, de jó és tartós egészségünket is megteremthetjük.
Maga a fájdalomérzés elsősorban a Váta-dósához kapcsolódik, hiszen a Váta a dósák vezetője, az a vezérlőelv, mely a szervezetben az információ áramlásáért és az összes többi dósa mozgásáért felel. Fájdalomérzés pedig ott lép fel, ahol az információ szabad áramlását gátolja valami.
Általános tapasztalat az is, hogy a fájdalomérzés nem egyforma, legtöbb formája a Váta domináns napszakokban (éjjel-kora hajnalban, illetve kora délután) jelentkezik, és ekkor érzékenyebbek is vagyunk a fájdalomra. Ilyen például az éjjel vagy hajnalban legkellemetlenebb fogfájás. A fejfájás pedig szinte mindig a Vátát ingerlő élethelyzetek (stressz, feszültség, lelki megterhelés) hatására jelentkezik.
Magának a fájdalomnak a kialakulásába, és azoknak a problémáknak a létrejöttébe, melyek fájdalomérzést váltanak ki, természetesen a többi dósa is belejátszik. A különböző tüneteket ezek alapján tudjuk kezelni, és a tünetek okait a megfelelő dósa egyensúlyba terelésével megszüntetni. Ezekhez az ájurvédikus gyógymódok sokszínű palettája rengeteg lehetőséget kínál. Ernst Schrott és Wolfgang Schachinger könyve alapján a különböző dósákhoz az alábbi fájdalomtípusok kapcsolhatók:
A Váta-fájdalom a szél és tér elemekből álló Váta-dósa jellemzőit hordozza: húzó, görcsös és feszült, mint amilyen a túlterhelt Váta; a dósa hirtelen, változékony természetéhez hasonlóan villámcsapásként nyilalló, vagy pedig – hiszen a Váta az az elv, ami minden mozgásért felel a testben – folyton vándorló, változó. A Váta-fájdalom jellemzően erősödik mindazon tényezők hatására, melyek a Vátát ingerlik, mint: hideg, huzat, szárazság; megerőltetés, hirtelen mozdulatok; stressz, kapkodás, félelem, gondok; böjt, száraz, nyers és puffasztó ételek.
A Váta-fájdalom jellemző megnyilvánulási formái: a feszültség okozta fejfájás, az idegfájdalom és az isiász, a különféle görcsök, a megterhelésre érzékeny ízületi- és gerincbántalmak, valamint a huzat okozta nyakfájdalom és minden olyan probléma, ahol (akár szellemi, akár testi) rugalmasságról, illetve merevségről beszélhetünk, hiszen mindkettő a Váta megnyilvánulása.
A Váta-fájdalmat csillapítja mindaz, ami a Vátát nyugtatja: a meleg, a nyugalom, a pihenés és a csend; az olajos, nedves és meleg borogatás, a gőzfürdő; a rendszeres napirend követése, mindenekelőtt a rendszeres étkezés; az elegendő folyadékbevitel, valamint a meleg és tápláló ételek fogyasztása. (A Váta dósa egyensúlyozásáról részletesen lásd: Elixír 137. szám, 2000. július, 48. oldal)
A Pitta-fájdalom leginkább olyan, mint a tüzes Pitta: lüktető, égető, szúró fájdalom, mely gyakran a jellegzetes Pitta egyensúlyzavar által produkált gyulladással, ingerültséggel, forrósággal társul. Rossz hatással van rá mindaz, ami a Pittát izgatja: a hőség és a kánikula; a düh, az agresszivitás; a túlterheltség; a forró, csípős és savanyú ételek; az éhség; a káros élvezeti cikkek, mindenekelőtt az alkohol.
A fájdalom Pittához kapcsolható fajtái például a migrénszerű fejfájás, az úgynevezett Cluster-fejfájás, a lüktető fejfájás, az akut ízületi gyulladás vagy a gyomorfekély.
A Pitta-fájdalmat csillapítják a hő elvezetésében segítő, hűsítő kezelések, a pihenés és az aktivitás megfelelő egyensúlyának betartása, a természet szépségeinek élvezete, a mértékletesség és a káros élvezeti cikkektől való tartózkodás. (A Pitta dósa egyensúlyozásáról részletesen lásd: Elixír 140. szám, 2000. október, 34-35. oldal)
A Kaphával összefüggő fájdalom tompa, diffúz, nem pontosan körülhatárolt. Hideg, nyirkosság; túl sok alvás, mozgásszegény életmód; komorság, egyhangúság; nehéz, hideg, zsíros és szénhidrátokban gazdag ételek hatására növekszik.
A Kapha-fájdalom jellemző megnyilvánulásai a nyálkahártyák gyulladásából származó betegségek, mint az orrmelléküreg-gyulladás; azok az esetek, amikor nem megfelelő anyagcsere esetén folyadék gyülemlik fel az ízületekben, valamint az olyan tompa fejfájás, melyet depresszió kísér.
A Kapha fájdalom csillapításában sokat segít a száraz meleg, a száraz masszázs; a mozgás, a vidámság, a motiváció, a szellemi munka; a könnyű, fűszeres, anyagcserét élénkítő ételek és a böjt.
Sokszor előfordul, hogy a szervezetben lerakódott, nehéz, ragacsos salakanyagok – melyeket az Ájurvéda összefoglaló néven ámának nevez – szintén szerepet játszanak a fájdalom kialakulásában. Mivel a Kapha és az áma tulajdonságai sokban hasonlóak (mindkettő többek között nehéz, ragacsos, hideg, nehezen mozdítható), áma-túltengéskor Kaphára utaló tünetekkel találkozhatunk. Ennek tipikus esete például a krónikus sokízületi gyulladás. Általában elmondható, hogy minden olyan fájdalommal járó betegségnél, ahol az áma túltengése a fő ok, nagyon hatékonyak a méregtelenítő gyógymódok, mint a böjt, a léböjt vagy a hagyományos ájurvédikus tisztítókúra, a Pancsakarma. (A Kapha dósa egyensúlyozásáról részletesen lásd: Elixír 143. szám, 2001. január, 35. oldal)
A fájdalom természetesen nem korlátozható a fizikai fájdalmakra. Fáj a test és fáj a lélek is. A Maharishi Ájurvéda hagyománya pedig úgy tartja: az ember test és lélek elválaszthatatlan egysége, ezért megközelítésmódjai a testi panaszok mellett a lelki egészség megteremtését is célba veszik. Hiszen már Szusruta, az Ájurvéda tudományának legendás klasszikusa is megfogalmazta: ahhoz, hogy egy embert egészségesnek tekintsünk, nem elég, hogy testének működése, anyagcseréje, emésztése, kiválasztása és szövetei egyensúlyban legyenek, ugyanilyen fontos, hogy érzékei és elméje – egész lelke – a “tartós belső békét” élvezze. Azaz: aki nem boldog, az ájurvédikus szempontból nem tartható egészségesnek.
A lelki nyugalom és az érzelmi egyensúly leginkább a Váta és a Pitta egy-egy aldósájához, a Prána Vátához és a Szádhaka Pittához kötődik. A Prána Váta székhelye a tüdő és a fej. Ez az aldósa felelős a szervezetben a légzés működtetéséért, valamint ez szabályozza az agy és a memória működését, felügyeli az érzéseket és érzelmeket, a gondolkodást. A Prána Váta egyensúlyának megtartása a legfontosabb az összes aldósa közül. Ahogy a Vátát a dósák vezetőjének tartják, úgy vezeti, húzza maga után a Prána Váta is a Váta aldósáit. Az egyensúlyát vesztett Prána Váta jellemző tünetei a különböző idegrendszeri problémák, a feszültség hatására kialakuló fejfájások, idegesség, szorongás, álmatlanság, túlfeszültség. A Szádhaka Pitta székhelye a szív, s ez felel az érzelmek, az érzések működtetéséért. Egyensúlyát vesztve alakulhat ki a depresszió és más pszichiátriai problémák, valamint memóriazavarok és kóros döntésképtelenség.
A lelki fájdalom megszüntetésére a testi fájdalmak orvoslásához hasonló módszert ajánl az Ájurvéda. Ne a fájdalmat próbáljuk (különböző bódító kemikáliákkal) tompítani, hanem teremtsük meg a belső békét. Ahogy Maharishi mondja: ne a sötétséget próbáljuk eloszlatni, hanem gyújtsunk világosságot, s magától eloszlik a sötét. Ha az elme képes a Transzcendentális Meditáció segítségével szilárdan “lehorgonyozni” önmaga legmélyebb, legcsendesebb, legalapvetőbb természetében, az Önvalóban, a Tiszta Tudatban, az érzelmek és az egész psziché a tartós belső béke állapotát élvezi.
A lelki fájdalom voltaképpen hiányállapot. Egyfajta feszítő belső üresség megélése, a “nincs” vagy a “már nincs” tapasztalása. Ezt az érzést nem lehet semmiféle szerrel tompítani, legfeljebb csak úgy, ha magát az elmét, a tapasztaló képességet tompítjuk. A világ dolgai ugyanis, akár tetszik, akár nem, változóak és múlandóak, s természetükből adódóan jönnek-mennek. Elménk szívesen kapaszkodik beléjük, s amikor ez nem sikerül, amikor megéljük a “nincs” érzését: fáj.
Bölcsebb azonban, ha elménket erőssé tesszük, és megadjuk neki a tiszta tudat tapasztalatát, az egyetlen olyan élményt, mely tartós és valós elégedettséget s békét teremt bennünk. Mert minél inkább megállapodottak vagyunk az önvalóban, annál stabilabb a lelkünk, annál jobban átitatott a tiszta belső boldogság – az ánanda – erejével. Ahogyan a Bhagavad Gítá tanítja: “A jógában szilárdan állva cselekedj, ó Dhanandzsaja, túllépve minden kötöttségen; egyensúlyt nyerve sikerben s balsikerben egyaránt, mert az elme egyensúlyát nevezik jógának.” A tiszta tudat tapasztalatának rezdületlen nyugalma pedig természetes módon teremt egyensúlyt a Prána Vátában, s az önvaló boldogsága szilárd elégedettséggel nyugtatja meg a Szádhaka Pittát.
A meditáció mellett a Maharishi Ájurvéda számos más eljárást is ismer, mellyel a lelki fájdalmakat enyhíthetjük. Ilyenek: a rendszeres életmód, a pozitív világszemlélet, a természetes, egészséges, harmonikus, derűs környezet megteremtése; a tiszta, szattvikus étrend követése; valamint a védikus hangok – Gandharva zene és a Számavéda recitációjának – hallgatása. A mák kitűnően egyensúlyozza mindkét említett aldósát, a rózsát pedig minden formájában – rózsalekvár, aromaolaj, rózsavíz – az érzelmek legcsodálatosabb doktorának tartják.
Ami pedig a legfontosabb: az Ájurvéda a megelőzés művészete. Ne csak “épphogy” legyünk egészségesek, hanem törekedjünk arra, hogy tökéletes, rezdíthetetlen egészséget élvezzünk; hogy bármikor, bármi történjék is velünk, felvértezve nézhessünk szembe mindenfajta testi-lelki fájdalommal és gyötrelemmel.
To provide you with the best user experience, we use technologies such as cookies that store and/or access device information. Consenting to these technologies allows us to process information such as browsing behaviour or unique identifiers on this site. Failure or withdrawal of consent may adversely affect certain features and functionality.